22.
fejezet
"Te mindenhol ott vagy..."
"Te mindenhol ott vagy..."
Gondolhattam
volna, Byung Hee-nek is itt volt dolga. Nyilván a technikusok hamarabb jöttek. Hogy
én mekkora idióta vagyok! Ebből a helyzetből mégis, hogyan fogok kimászni?
Visszanéztem
Shin arcára, aki az én sebesüléseimet vizsgálta.
- Mi történt?
Csak nem találkoztál valakivel, aki még a lábad nyomát is megcsókolta volna?-
guggolt le, száján gúnyos mosollyal, de aztán lehervadt a mosolya, és az arcom
felé nyúlt, hogy megnézze a sérülésemet. Ráütöttem a kezére, hogy hozzám ne
érjen. Sírni lett volna kedvem. Eddig menekültem előle, de ő míg itt is rám
talál, akaratlanul is.
- Ki tette ezt?-
kérdezte halkan, hogy csak én hallottam.
- Nem fontos,
hülyeség volt. A mi hülyeségünk- legyintettem, mintha mindennapos lenne, hogy
részeg srácok másznának rá az emberre. De nem akartam, hogy ezzel foglalkozzon.
Ekkor a szemem
találkozott Henry-ével, akinek tágra nyílt a szeme, az arcom láttán. Azonnal
mellém futott.
- Mi történt?-
simított végig az arcomon rémülten, majd húgához futott- Nincs semmi baj, ugye?
- Persze, hogy
nincs, tökfej, tudunk magunkra vigyázni!- válaszolt Min Mi megszokott
felsőbbrendűséggel.
- Mint azt a
mellékelt ábra mutatja- nevetett In Ho, mire So Ra feje vörösre gyulladt, és
lehajtotta arcát.
- Emberrablók?
Szervkereskedők? Sorozatgyilkosok?- kérdezte Henry még mindig felpörögve.
- Persze, rögtön
az ufó-k jöttek értünk… nem nézel te túl sok filmet, Henry?- mosolyogtam
békítően- Csak volt egy kis nézeteltérésünk pár sráccal…- néztem a többiekre,
akiknek láttam a szemükben, hogy aggódnak.
- Milyen srác
csinál ilyet egy lánnyal?- nézett rám összehúzott szemel Jae Hwa.
- Nagyon
részegek, és nagyon elmebetegek…- világosította fel Min Mi- Persze a lehető
legkietlenebb utcában, ami csak Busanban van…
- Elég volt-
szakította félbe So Ra- Mi Ah nagyon menő volt, ahogy szembeszállt velük, csak
túl forrófejű. Inkább kerülnünk kellett volna- motyogta végül.
- Már
tökmindegy, szerencsére semmi bajotok- legyintettem, vágtam egy fintort
Shin-re, aki még mindig vizsgáló szemekkel nézett, majd felállt, és kinyújtotta
felém a kezét, száján gúnyos mosollyal.
- Ne ülj egész
nap a földön, gyere!- de én csak rácsaptam a kezére, hogy vigye a fenébe, és
magamtól álltam fel, már amennyire fájó térdem engedte. Mihelyst elmúlt az
adrenalin löket, rájöttem, hogy mennyire nem vagyok jól.
- Elegem van!
Bárhova megyek, te ott vagy- sziszegtem, hogy ne hallja meg más- És menj már
végre innen, még Lucy kinyír a szemével- igen, feltűnt, hogy az idol lány végig
úgy néz kis társaságunkra, mintha legszívesebben feldarabolna, megfőzne, és a
kutyák elé vetne.
Pár másodpercig
meg is álltam egyenesen, farkasszemet nézve a fiúval, de a remegő lábam nem
tartott tovább meg, és ismét a földre estem.
- Na jó- vágta
félbe Jae Hwa a kialakult kínos helyzetet, és leguggolt mellém- Majd holnap
kimagyarázzátok ezt. De már késő van, téged pedig le kell kezelni!- szó szerint
az ölébe kapott, hogy alig győztem megkapaszkodni a nyakában.
- Tegyél le!-
mondtam rémülten.
- Dehogy
teszlek, amíg be nem raktalak az ágyadba!- vigyorgott- Mutassátok az utat-
biccentett a lányoknak, akit csak úgy, mint a többiek, tágra nyílt szemekkel
néztek engem a fiú karjaiban. Istenem, de gáz!
- Shin, arrébb
mennél?- kérdezte a fiú az előttünk álló barátjától, aki még nem húzódott el,
hogy a lift felé menjünk. Ránéztem az arcára, ahol megfeszültek az izmok,
mintha valamit vissza akarna tartani, de aztán elmosolyodott, mint egy
szívélyesen, csak én és Jae Hwa hallottuk, amit az orra alatt morgott.
- Csak az
ágyában ne felejtsd te is magadat…
Végül a lányokkal
együtt szálltunk be a liftbe, sőt, még Henry is utánunk szaladt, és besuhant a
pont összezáródó ajtó között. Nyilván nem akart lemaradni semmiről.
- Most már
letehetsz- mondtam a fiúnak, de ő csak vigyorogva nemet intett a fejével.
Felmentünk a 10.-re és a lányok kinyitották előttünk az ajtót. Jae Hwa finoman
letett az ágyamra, és leült mellém.
- Lemossam én a
lábadra szárad vért, vagy megoldjátok?- kérdezte még mindig vigyorogva, mire
lelöktem az ágyról.
- Persze, rögtön
öltöztess is át, mégis minek nézel engem?- kérdeztem hitetlenkedő nevetéssel,
de tudtam, hogy csak ő is viccelt. Vagyis mertem remélni. Így is elég
kényelmetlenül éreztem magam a legutóbbi beszélgetésüket kihallgatva. Tetszek
neki, vagy sem?
- Mi Ah, kérsz
Superman-es sebtapaszt?- rontott be az ajtón Henry.
- Öhm,
mindenképpen- mosolyodtam el.
- Nem értem ki
volt képes ezt tenni a szép arcoddal- csóválta a fejét, és az ajtófélfának dőlt-
Amúgy szólni akartam, hogy mi is Busan-ba jövünk. Shin és Lucy-nek itt
forgatják a videoklipjét, aztán beszerveztek nekünk is egy fanmeetinget holnap
utánra… De te nem vetted fel a telefont.
- Bocsi Henry-
mondtam, miközben a vért törölgettem So Ra segítségével, míg Min Mi csak a
kanapéban ült, és adogatta a kenőcsöket nekünk- De erre tényleg nem
számítottam. Meglepődtem, hogy pont ti… Micsoda véletlen…- morogtam.
- Holnap mit
csináltok?- kérdezte Jae Hwa, aki szórakozottan játszott az egyik gyógyszeres üveg kupakjával.
- Egész nap
jégkrémet eszek, és belefulladok az önsajnálatba?- adtam ötletet.
- Ugyan már!-
csattant fel Min Mi- A tengerpartra megyünk. Ha nincs dolgotok, csatlakozzatok.
A fiúk
bólogattak, majd egy idő után elköszöntek, elvégre már nagyon késő volt… vagy
inkább nagyon korán?
- Szedd össze
magad!- rivallt rám a vörös hajú lány- Ha látják, hogy ilyen gyenge vagy, akkor
már vesztettél. Értetted? Ez vonatkozik rád is- fordult So Ra felé- Ne légy ilyen nebáncsvirág In
Ho előtt.
- Nem tudom, mi
lenne, ha megjelenne itt holnap Alex…- morogtam, de csak egy barátságosan jó
erős tarkón vágást kaptam.
- Aludjatok jól.
Azt hiszem holnap hosszú napunk lesz- feküdt be az ágyába, és lekapcsolta a
villanyt. Én számat húzva húztam fejemre a takarómat. És előre féltem az
elkövetkezendő napoktól…
*
- Gyere be a
vízbe, Mi Ah- kiáltott nekem So Ra másnap a tengerparton, de én csak a fejemet
ráztam. Ma nem akartam belemenni a vízbe. Egyrészt, mert féltem, hogy a tegnapi
sebeimet szétcsípné a víz (amik szerencsére már nem fájtak annyira), másrészt
meg eszem ágában nem volt a bikinit felvenni. Mert ugye mi van, ha találkozok
Shin-nel, és meglát? Na nem, nem fogja az én fedetlen testemre vetni a
tekintetét, soha ebben az életben.
Így kint
napoztam egy lenge topban, és egy rövidnadrágban, és néztem, ahogy a másik
kettő egymást fröcsköli. Egyszer csak azt láttam, hogy egy alak közelít felém,
aki a fejére tekert egy törölközőt. Ebből kifolyólag nem túl sokat láthatott,
és ez be is bizonyosodott, mikor átesett a lábamon.
- Mi Ah, te vagy
az?- hallottam a hangot az anyagon át.
- Henry?-
kérdeztem bizonytalanul, majd mikor kikukucskált, elnevettem magam- Vedd azt
le, úgy csak feltűnőbb vagy- ragadtam meg az anyag szélét, és lerántottam róla.
Erre levetette
magát a földre, mellém, és feltette a napszemüvegét, a nagyobb hatás kedvéért.
- Bocsáss meg,
de valahogy álcáznom kellett magam…
- Persze,
megértem- röhögtem még mindig rajta.
- Remélem
túltetted magad a tegnapi sokkon…- nézett rám.
- Persze, csak
Min Mi nyaggat folyton vele… jut eszembe, megvan neked Alex száma?
- Minek az
neked? Nem elég ennyi pasi?- vonta fel a szemöldökét, majd elhúzódott a
csapásom elől- De, megvan, csak ne bánts!- nézett rám kutyaszemekkel, majd
pötyögött párat a telefonját, és a kezembe nyomta.
Gyorsan
bemásoltam a saját telómba, és írtam egy üzenetet.
Mi
Ah üzenete: Szia Alex. Busanban vagyunk egy csomóan, nem nézel
le te is egy kicsit? Bocs, ha zavartalak. Mi Ah
- Mire
készülsz?- nézett rám Henry áthatóan.
- Csak egy kis
tréfa- vigyorogtam.
- Milyen tréfa?-
dobta le magát a másik oldalamra Jae Hwa.
- Egy olyan, ami
tetszeni fog Min Mi-nek- örömködtem magamban, majd hozzátettem egy ördögi
kacajt.
A telefonomhoz
kaptam, mikor új sms érkezett.
Alex
üzenete: Ma nem, de holnap után amúgy is hívtak Lucy
szülinapi bulijára, amit ot tartanak, akkor lehet, találkozunk. Add át Shin-nek, hogy puszilom.
És nem csak szóban, pls. Hehe
Mi
Ah üzenete: Majd te végignyalod az arcát, ha itt vagy, épp nem
vagyunk túl beszédes viszonyban. Akkor majd találkozunk!
Alex
üzenete: Már alig várom…
- Már Alexet is
behálózod?- röhögött Jae Hwa.
- Ugyan már. Én
csak a FOUR-os fiúkba zúgtam bele, egytől egyik- mondtam gúnyosan.
- Rendben, akkor
tarthatunk 5-ös esküvőt…- vetette fel Henry, mire megjelent előttem ez a kép
vizuálisan, és inkább odasúgtam neki nevetve:
- Inkább menj be
a hotelbe, és nézd meg, hogy ott vagyok e! Vagy miért nem nyomod le a húgodat a
víz alá? Szerintem díjazná!
Erre több sem
kellett, ördögi vigyorra húzta a száját, és elindult a víz felé, mihelyst
bemérte a testvére koordinátáit.
- Ezt azért csináltad,
hogy kettesben maradhass velem?- kacsintott rám Jae Hwa, miután a srác
elszambázott a sok strandoló között, ügyet sem vetve arra, hogy akár fel is
ismerhetik. Bár senki nem gondolta volna, hogy a híres FOUR maknae-ja rohangál
épp közöttük, és közben a cápa zenéjét dúdolja….
- Nem. De ha már
így alakult, hogy ketten vagyunk, úgy tűnik nincs más lehetőség… neked kell
fagyit hoznod nekem…- vigyorogtam rá, és pislogtam hozzá párat.
- Egy
feltétellel…
- Na, mi az?
- Az egész FOUR
helyett, csak hozzám jössz feleségül.
Erre két
másodpercig csak néztem rá, meredten, majd fogtam a naptejet, és a közepét
megnyomva kilőttem egy nagyobb adagot rá.
- Ne hidd azt,
hogy elég érett vagyok a házassághoz- nevettem, majd alig győztem elbújni az
ellentámadása elől.
*
Másnap reggel
fáradtan keltem. Tegnap egész végig a parton szórakoztunk a fiúkkal, este
apával vacsoráztunk, végül annyira fáradtak voltunk, hogy fürdés nélkül
vetődtünk az ágyba. Persze így reggel, én, aki utolsónak keltem, kiszorultam
mind a két fürdőből, mert a két csaj befoglalta.
- Siessetek
már!- dörömböltem be mindkettejük ajtaján.
- Még hajat
mosok, vagy egy óra múlva kész leszek- szólt ki So Ra.
- Nekem annál
több időre van szükségem- kiabálta Min Mi.
Hát ez remek.
Elővettem a telefonomat, és bepötyögtem egy nagyon elhamarkodott üzenetet.
Mi
Ah üzenete: Szia Henry! Van otthon valaki nálatok?
Henry
üzenete: Azt hiszem, most nincs. Délután fanmeetinget
tartanak nem messze, arra megyünk, most pedig várost nézünk. Miért?
Mi
Ah üzenete: A két díva befoglalta a mosdóinkat.
Használhatom a tiéteket?
Henry
üzenete: Persze, mindjárt leírom a kódot. 12. emelet, 5.
ajtó amúgy.
Két perc múlva
meg is kaptam üzenetben a kódját a szobának, és a ruháimat és a törölközőmet
felkapva elindultam a lift felé. Reméltem, hogy egyikükkel sem fogok
összefutni, de bíztam Henry szavaiban. Az ajtajukhoz lépve bepötyögtem a kódot,
és beléptem. Odabent csend fogadott, és kupi… a fiúk szétdobált ruhái
mindenütt… elvégre hiába volt Shin pedáns, ha a többieket nem tudta megnevelni…
Gyorsan a fürdő
irányába indultam, szerencsére ugyanolyan elrendezése volt, mint a mi
lakásunknak, és azonnal be is zártam magam után, elvégre ki tudja…
A zuhany
alá álltam, és élveztem, hogy végre valahára tiszta lehetek. Tíz perc múlva már
elég tisztának tekintettem magamat, és gyorsan körbetekertem magamon a
törölközőt, és a ruhámért nyúltam… ami nem volt a fürdőben.
Basszus, kint
hagytam, amikor a kupiban gyönyörködtem? Francba… Gyorsan kifacsartam a
hajamat, hogy ne csöpögtessek össze semmit, majd, a törölközőmet
szorosan magamra erősítve gyorsan kiszaladtam a fürdőből, egészen addig, míg… a
fürdő előtt Shin mellkasába nem futottam, aki, mikor meglátott, kiköpte az
éppen kortyolt vizét, és úgy nézett rám, mintha szellemet látna. Nyilván én
voltam az utolsó, akire számított.
Tágra nyílt az
én szemem is a döbbenettől, elvégre… mit keres ez itt? Nem igaz, hogy ilyen is
csak velem történik…
- Elárulod, hogy
mit csinálsz a hotelszobánkban, vizes hajjal, egy törölközőbe csomagolva?-
kérdezte, és úgy tűnt, hogy ő is nevetségesnek tartja a helyzetet. Elvégre,
mennyi erre az esély? Mellesleg olyan szinte szuggerálta a törölközőmet, mintha
arra várna, mikor esik le. Emiatt, még szorosabban húztam magam köré, és
próbáltam lejjebb húzni alul.
- Ha lejjebb
húzod, akkor felül látok be!- vigyorgott még jobban, és kezdtem úgy érezni,
hogy nagyon is élvezi a helyzetet.
- Ne bámulj
már!- csattantam fel, és próbáltam kikerülni, hogy a ruhámért menjek, de elém
állt, és megfogta a karomat.
- Válaszoljál!
Miért vagy itt?
- Le akartam
fürödni, de a csajok befoglalták a fürdőket… És kértem Henry-t, hogy adja meg a
kódot…- makogtam válaszul, elvégre a karomat fogta, és ez mindössze ennyi
anyaggal a testemen, nagyon zavarbaejtő volt. Le is ráztam magamról.
- Jó kifogás…-
morogta, és még egyszer végigvezette rajtam a szemét- Többet kéne törülközőben
járkálnod, igazán jól áll…- nem tudta tovább mondani, mert már lendült is felé
a karom, amit még időben elkapott, így a megérdemelt pofon gazda nélkül maradt.
- Hidd el, én
sem élvezem ezt… De bárhová megyünk, úgy tűnik, mindenhol egymásba futunk… Van
ennek értelme?- kérdezte mélyen a szemembe nézve. Már szóra nyitottam a számat,
hogy fogalmam sincs, mit mondjak neki, mikor kinyílt a bejáratni ajtó.
- Oppa, azt
mondtad, hogy csak a táskádért…- Lucy-be ekkor fagyott bele a szó, mikor meglátott
minket. Mondjuk tényleg elég félreérthető volt, ahogy ott álltam, egy szál
törölközőben, ő meg épp a kezemet szorítja még mindig…
- Magyarázat?-
kérdezte gúnyosan a lány.
- Lucy, mondtam,
hogy maradj lent!- csattant fel a fiú, mikor rájött, hogy mi is folyik itt, és
mennyi mindent bele lehet képzelni a helyzetbe.
- Miért, hogy te
nyugodtan…?- azonban nem tudta befejezni, mert őt is félbeszakította egy másik
hang.
- Édes, mondtam,
hogy a közelebbi mosdóba menj… akkor nem láttak volna meg!- Erre mind a hárman
egyszerre kaptuk a fejünket, az egyik szoba ajtófélfájának támaszkodó,
félmeztelen Jae Hwa felé, aki édesen mosolygott… rám. Egy kisebbfajta sokk után
(elvégre, most mi van?) leesett, hogy nekem beszél, és az is világossá vált,
hogy ezzel akarja eltüntetni a gyanút, hogy én és Shin között lehetett e
valami.
- Jae Hwa, te és
Mi Ah… együtt vagytok? És most pontosan…- hűlt el Lucy, de ezt csak a hangjából
hallottam, mert nem akartam a sztárpárocskára emelni a vörös fejemet… Elvégre most mindketten azt hiszik, hogy mi ketten... aishh, ez nagyon nem jó!
- Lucy, ne légy
ilyen értetlen. Elvégre nem vagyunk már gyerekek! És nem tartozunk mindenért
magyarázattal- nevetett Jae Hwa, majd mellém sétált, és megfogta a kezemet.
(Amúgy hogy is kerül ide? Nem azt mondta Henry, hogy senki nincs itt? Pedig a
barna hajú fiúnak a feje olyan, mint aki most kelt fel.)
- Szóval,-
folytatta, miután mellette álltam- Nem is zavarunk tovább!- mosolyodott el.
Ekkor mertem újra felnézni a többiekre. Lucy-nek szó szerint tátva maradt a
szája, és látszólag szavakat nem talált. Shin pedig… döbbenten, dühösen,
zavartan, és tanácstalanul állt és bámult felváltva rám és barátjára. Majd
mikor látta, hogy őt figyelem, egy percre összekapcsolódott a tekintetünk. Mintha
a szememből akarta volna kiolvasni a választ a kérdéseire, és eltátogott, egy
:”Mi ez az egész?” kérdést, de én nem hagytam, hogy Lucy újra gyanakodhasson,
így inkább Jae Hwa-ra mosolyogtam, kicsit zavartan.
- Menjünk, mert
ez így nagyon kínos- nevettem, mire magával húzott a szobába, és becsukta
mögöttünk az ajtót.
Abban a
pillanatban csattant az arcán a pofonom.
- Ezt miért
kaptam?- nyitotta tágra a szemét.
- Mert ez…
kellemetlen- akadtam ki, de próbáltam halk lenni, hogy ne hallatszódjon ki- Mit
gondolnak most rólam? Huh?
- Hát… izé..
Hogy mi ketten…- elnézett a távolba, és a feje vörösre gyulladt- Mindegy- zárta
rövidre- A lényeg, hogy így nem vagy bajban. Lucy képes lett volna olyan
elméleteket gyártani, hogy te meg Shin… na, érted. Így legalább megnyugszik.
Henry írt egy sms-t, hogy itt leszel, mert amúgy kiment a fejéből, hogy
én is létezem… így tudtam, hogy te vagy az.
- De attól én
még…- roskadtam az ágyára, és dühösen beleütöttem.
- Hmm… Nem
akarsz felöltözni?- kérdezte a fiú, végignézve a fedetlen lábamon, mire
hozzávágtam az ágyán lévő párnát.
- Odakint van a
ruhám, azért mentem ki a fürdőből. Amúgy nem rohangálnék pasik lakásában így.
Vagy talán ezt is kinézed belőlem?- kérdeztem szomorúan és dühösen, de csak
mosolyogva megrázta a fejét.
- Behozom neked-
indult az ajtó felé, résnyire nyitotta, hallgatózott, de úgy tűnt, hogy már
nincs senki a lakosztályban, rajtunk kívül (esetleg In Ho valahol, az ágy alá
bújva?). A fiú kisietett, és abban a pillanatban hallottam, hogy csipog egy
telefon a közelben. Jae Hwa mobilja volt a párnája mellett. A kezembe vettem,
hogy majd szóljak neki, de megláttam a feladót. Shin. Az ajkamba haraptam, hogy
visszafojtsam a kíváncsiságom, de végül csak rányomtam a feloldásra.
Shin
üzenete: Ezt remélem nem gondoltátok komolyan. Ha bármit is
tettél vele, akkor bajban leszel, seggfej. Az a lány sosem lesz a tied.
Meredten néztem
az üzenetet. Majd mikor az ajtó nyílt, kiesett a kezemből a készülék, és úgy
bámultuk egymást Jae Hwa-val.
- Történt
valami?- nézett rám fürkészően, mire én felkaptam a telefont, és feltűnés nélkül
rányomtam az üzenet törlése gombra, és elmosolyodtam.
- Én is ilyen
telót akartam régen.
- Nem olyan jó.
Gyorsan merül- majd lerakta a ruhákat, és kiment. Gyorsan, miután kulcsra
zártam az ajtót, mert ezek után semmiben nem bízhattam, felkapkodtam a ruhámat,
és közben lázasan járt az agyam.
Végül
kirontottam a nappaliba, és mielőtt meggondoltam volna magam, feltettem a
kérdést.
- Miért csinálod
ezt? Bejövök neked? Szeretsz engem?
Ő csak nézett
rám, a szokásos aranyos mosolyával.
- Találkozhatunk
este?- kérdezte.
- Nem
válaszoltál a kérdésre…
- Este
válaszolok. Ígérem. A fanmeeting után. Találkozzunk 8-kor a hotel kertjében, a
lugasnál, oké?
Végül lassan
rábólintottam.
- Remélem, ezek
után normális magyarázatot fogsz adni- húztam el a számat, majd kimentem a
lakosztályból.
*
Végül az egész
napom körömrágással telt, a lányok próbáltak felrázni, meg egyáltalán megtudni,
hogy mi történt, de én is annyira össze voltam zavarodva, hogy nem mertem túl
sokat mondani. Talán nem jelent semmit. Már jóval 8 előtt elkészültem, és a
barátnőmék agyára mentem.
Végül 10 perccel
előtte már lent voltam a megbeszélt helyen.
- Istenem, csak
ne mondja azt, hogy tetszem neki, nem mondja azt, könyörgöm!- mantráztam
magamban. Végül késett. Másfél percet.
- Azt hittem
megvárakoztatsz- nevetett, mikor meglátott a lugas alatti padon ülve.
- Égek a
vágytól, hogy halljam a magyarázatodat- mondtam, és magam mellé ütöttem, hogy
üljön le. Idegesített, hogy előttem áll.
- Rendben!-
leült, és maga elé meredt pár másodpercig. Én meg türelmes voltam, egy ideig.
- Ez ilyen
bonyolult?- kotyogtam végre közbe.
- Mi Ah…
sajnálom…- mondta végül, mire felpattantam.
- Mit sajnálsz?
- Azt, hogy azt
kell mondjam, béna vagy. Még egy sms-t sem tudsz rendesen kitörölni-
vigyorodott el, és ő is feláll, mire ismét fel kellett néznem rá- Miért akartad
eltüntetni?
- Előbb én
kérdeztem. Nem éri kérdéssel felelni…
- A kérdés az
volt, hogy tetszel-e nekem? Hogy szeretlek e?- bólintottam- Mi Ah, a helyzet
az…- ekkor lépteket hallottunk meg a hátam mögül. Hátra akartam nézni, hogy ki
az, de Jae Hwa megragadta a vállamat, és visszafordított.
- Sajnálom, hogy
ezt kell tennem, de amúgy itt semmi nem fog változni! Bocsáss meg. És ne
mozdulj!
Egy ilyen
bevezető után fogalmam sem volt, hogy mit fog csinálni. Még jobban meglepődtem,
mikor megragadta az egyik kezével a nyakam hátulját, a másikkal derekamat, és
magához rántott, hogy az ajkaink… vagy 3 cm távolságban lehettek egymástól. És ott megállt.
- Meg ne
mozdulj!- súgta alig hallhatóan, majd lehunyta a szemét. De ennél közelebb nem
jött hozzám. Mégis, aki ezt kívülről nézte, annak olyan lehetett, mintha
csókolóznánk. Mi a fene…
Már majdnem
felkiáltottam, és ellöktem magamtól, mikor torokköszörülést hallottam. Hát
persze, közönségünk is volt.
- Ez már szinte
romantikus!- hallottam egy hangot, amitől ledermedtem. Jae Hwa eltolt magától,
és láttam, hogy ő is zavarban van. Hátrafordultam, és szembetaláltam magam a
Shin-Lucy párossal.
- Ne is
zavartassátok magatokat- mondta gúnyosan a lány- Folytassátok csak.
Shin arcára néztem.
Azon csak dühöt láttam. Mérhetetlen dühöt és haragot. Mint egy kibiztosított
atombomba. És bármelyik percben robbanhat. Ez direkt volt így időzítve?
- Hát, látom jól
elvagytok- mondta nyersen a szőke fiú- Jae Hwa, beszélhetnénk?
- Hát persze-
mondta a másik is, majd mielőtt ellépett volna mellőlem, a fülembe súgta- Ha
nem lenne ő a legjobb barátom, akkor most teketóriázás nélkül nem hagytam volna
meg azt a 3 centit. De így, a kérdésre a válaszom: Nem. Nem szeretlek téged
úgy, ahogy gondolod. Csak barátok vagyunk. Volt idő, mikor úgy gondoltam, hogy tudnálak szeretni. De még időben rájöttem, hogy neked nem velem kell lenned. Remélem, ezek után rájöttök, mind a
ketten, hogy kit is szerettek valójában. Sok sikert, kávéskislány!- nevette a
fülembe az első gúnynevemet.
Én csak meredten
néztem a távolodó két fiú hátára. Ezt most Jae Hwa mind… azért tette, hogy Shin
és én… várjunk csak. Akkor nem tetszem neki. Nem akar velem lenni. És Shin mégis látta, hogy
„megcsókol”… Most mit gondol? És miről akar beszélgetni a másik fiúval?
- Az arcodból
ítélve, komoly kérdések foglalkoztathatnak… Vagy netán azon gondolkodsz, hogy
ki legyen a következő pasi, akit elcsábítasz?- vigyorgott rám Lucy, mikor
ketten maradtunk.
Én csak néztem
rá egy percig, meredten, majd felnevettem. Volt is időm, ilyen tyúkeszűekre a
jelen helyzetemben!
- Igen, Lucy,
pont ezen- válaszoltam, és meg akartam kerülni, de elkapta a csuklómat.
- Remélem,
eljöttök holnap a szülinapi partimra. Nehogy ne legyen elég szórakoztató a
műsor…
- Nyugodt
lehetsz, ott leszünk- húztam a számat mosolyra, és hozzátettem- Kérjél a jeles
alkalomból egy orrplasztikát is. Olyan furcsán áll- böktem az arcára, majd
elindultam a part felé, hogy legalább vízbe fojtsam magamat. Bár amilyen
szerencsétlen vagyok, nekem még az sem sikerült volna….
A part felé
sétáltam, hogy megnyugodjak a hullámokat nézve, de hamar hangok ütötték meg a
fülemet. Ismerős hangok. Már megint belerohanok a fiúkba? Ők is idejöttek?
Megláttam őket nem messze. Nem akartam, hogy észrevegyenek.
Bebújtam egy
bokor takarásába, igen, valódi kommandós leszek a Koreában tartózkodásom végére,
és úgy hallgattam őket. Nem mintha nem az ordítozásuktól lett volna hangos a
part…
- Elmagyaráznád,
hogy mi volt ez pontosan? És mi volt a reggeli? Ti tényleg együtt vagytok?-
kérdezte Shin, és láttam az árnyékban, hogy megragadta a barátja ingjét.
- Nem vagyunk
együtt- nevetett Jae Hwa- Sosem voltunk...
- Akkor miért…
- Miért
csókoltam meg? Mert olyan aranyos…
Nem tudta
folytatni, mert a másik behúzott egyet neki egyet, hogy Jae Hwa meghátrált, és
a szájához kapott. Nyilván felhasadt neki. Alig bírtam nézni.
- Miért olyan
fontos neked Mi Ah?- akadt ki a barna hajú fiú- Csaltál valaha mosolyt az
arcára? Vidítottad valaha fel? Tettél érte valamit önzetlenül, amiből nem neked
volt hasznod? Ismered őt egyáltalán? Tudod, hogy mennyit szenved miattad? Nem
mutatja, mert azt hiszi, akkor erősebbnek tűnik, de néha ijesztően elgyötört
arcot vág, mikor azt hiszi, hogy nem nézik… Feltűnt?
Erre a másik
csak némán állt, majd alig hallhatóan megkérdezte.
- De hát tudtad,
hogy tetszik nekem…
Tetszek neki... Ezt már nekem is mondta, de valahogy most hihetőbb volt... Mégsem tudtam rábízni erre magam. Egyszerű tetszés az nem szeretet. Ha holnap megtetszik neki valaki más, akkor már el is vagyok felejtve.
- És akiket
kedvelsz, azokat bántod? Mi lenne, ha csak egyszer szembenéznél az érzéseiddel?
Hidd el, az érzések nem mutattak eddig még senkit gyengébbnek. Csak
emberibbnek. Hiába hiszik olyan sokan, hogy szánalmas…- mondta Jae Hwa
gúnyosan, majd otthagyta a másikat. Shin, mikor a barátja ott hagyta dühösen
lerogyott a padra, és a tenyerébe temette az arcát. Most olyan sebezhetőnek
tűnt. Egy percig azon gondolkoztam, hogy mellé ülök, és elmagyarázom neki a
helyzetet, elvégre teljesen félre érti. De aztán rájöttem, hogy nem vinne
előrébb.
„Mi lenne, ha
csak egyszer szembenéznél az érzéseiddel? Hidd el, az érzések nem mutattak
eddig még senkit gyengébbnek. Csak emberibbnek. Hiába hiszik olyan sokan, hogy
szánalmas…”
Jae Hwa-nak
igaza van. szembe kéne állni végre az igazsággal. És akkor kiderülne, hogy
melyikünk áll erősebb lábakon.
Ez járt a fejembe
még akkor is, mikor aludni indultam. És azt reméltem, hogy holnap, ha felkelek,
akkor mindenről derüljön ki, hogy ez csak egy rossz álom…
Szia! Most találtam rá a blogodra és nagyon tetszett. Hihetetlenül pontosan, írsz le mindent és eztetszik! Lenne egy kérdésem. Illletve kettő.... Tehát, tudsz-e nekem hasonló(koreai, k-poppos stb) témával foglalkozó fanfictiont küldeni, linkelni? Előre is megköszönném.
VálaszTörlésA másik meg: Te tudsz koreaiul? Tanultál, vagy minden szó amit használsz az a sok kutatómunkával megszerzett gyümölcs?
Még egyszer köszi és csak így tovább. Én biztos olvasni fogom a blogod! xoxo Kajak
(lehet h küldtem egy hasonló üzenetet, de szarakodik a gépem)
Huh, nagyon köszönöm! :)
TörlésHát gondoltam, ha már írom, akkor valós helyeken történjenek, ezeknek általában utánajárok, mert (sajnos) nem jártam még arrafelé.
Rengeteg ilyen fanfiction lézeng a neten, én is van, hogy nagyon jókat találok. Facebook-on is vannak ilyen k-pop fanfiction csoportok, érdemes ilyesmikbe belépni, ha érdekelnek, mert ott nagyon sok van fent. :D
(Én tulajdonképpen először ódzkodtam a fanfici témától, kicsit furcsa volt, ezért is kezdtem totál kitalált szereplőkkel ezt. Aztán, most már én is elkezdtem írni, de eddig csak Teen Top-osokat, a koncert hatására :D )
És igen, tanulok koreaiul, egyetemen koreai szakra járok. Ez még csak az első évem így kicsit kezdetleges a tudásom :) De remélem egyszer majd folyékonyan tudok beszélni.
Nagyon örülök, hogy elnyerte a tetszésedet. Ilyenkor sír a lelkem az örömtől :D
És semmi baj, így legalább biztosan megkaptam :P
Egész nap a válaszod vártam! Nos köszönöm szépen a tippet, a facebookos ötlet jónak tűnik, de amit én eddig találtam az számomra rohadt bonyolult volt. És azért kérdeztem, mert én a te személyes kedvenc történetedre vagyok kíváncsi. Ezért még egyszer kérlek *bociszemek* linkelj nekem egyet! Nem véletlenül kérem, mert amit idáig aláltam mind ritka pocsék volt. Győzz meg, hogy vannak jó ficek is! KÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉRLEK! Idáig te vagy az első, hosszú idő óta, aki valamit alkotott, ami tetszett is. :) Még egyszer köszi Kajak
VálaszTörlésMár megint itt pirulok össze vissza :) Köszi még egyszer a kedves szavakat!
TörlésValóban vannak olyan ficik, amik hát engem sem nyűgöznek le, de azért van pár amit kifejezetten szeretek.
És a személyes kedvencem... Hmm... Hát talán az http://unleash-your-fancy.blogspot.hu/ (jaj, nem látom, hogy most rendes linkbe rakja e) oldalon lévőek közül bármelyik. Nagyon szeretem a történetek stílusát, meg általában viccesek, és az jót tesz a néha (na jó nem is annyira néha) ideges és kedvtelen lelkemnek :DD Szóval szerintem neked is tetszeni fog, ha nem ismered esetleg. :)
Nagyon köszönöm a linket! Nemsokára neki is állok olvasni. A mostani részhez meg, csak azt akartam mondani, hogy hihetetlenül tetszett. Humorosan, választékosan írsz. A szókincsed rendben van és hibát se találtam benne. Imááádlak! Csak így tovább és hozd minél hamarabb az új részt. Puszi, Kajak
TörlésNagyon szívesen :)
TörlésÉs köszönöm ismételten :D Majd igyekszem az írással, amint tudom, hozom!