Hát ez a jelenet még Busanban lett volna esedékes, aztán fogalmam sincs miért cenzúráztam ki. Valamiért nem illett talán bele. Még jó, hogy megmaradt az utókornak :)
- Apa!- kopogtam be másnap reggel ősöm szobájába.
- Igen?- nyitott ajtót mosolyogva- Valami baj van?-
nézett rám kérdően.
- Nem, csak… Gondolkoztam- elállt az útból, hogy be
tudjak menni, és öntött nekem a narancsléből.
- Igen? És min?- ült le velem szembe.
- Mikor megismerted anyát… mit éreztél?
Erre felnevetett. Igaz, furcsa helyzet volt. A
legtöbb gyerek ismeri már ősidők óta a szülei történetét. Hát én nem.
- Az anyád is olyan szép lány volt, mint te.
Gyakornok volt, mikor találkoztunk. Párizsban. Én is pályakezdő voltam, hiába
volt apámnak nagy befolyása. Egy divatcéggel volt tárgyalás, ahol anyád
dolgozott. Mikor megláttam, szinte le sem tudtam venni a szememet róla.
- És te is megtetszettél neki? Aztán összejöttetek,
és puff, ennyi a történet?- húztam a számat.
- Dehogy. Anyád legalább olyan makacs volt, mint te.
És meg volt róla győződve, hogy csak szórakozok vele. És hiába tetszettem én is
neki, nem akart kikötni mellettem. Aztán pedig csak kiderült, hogy félt. Félt,
hogy fájna neki, ha becsapnám. Elvégre befolyásos családom volt. És nem akarta,
hogy az én hírnevem vigye előrébb őt. Mikor már elég híres lett a vállalata,
ami bejött neki egyhamar, akkor bólintott csak rá. De azóta boldogok vagyunk.
Többé-kevésbé. Bár életünk nagy hibája, hogy a gyereket lepasszoltuk. Tudom,
hogy ez jár a fejedben.
- Valóban nem a leghumánusabb módszer volt, de már
túltettem magam rajta.
- De miért kérdezted?
- Hát… csak azon gondolkoztam, hogyha két ember
folyamatosan veszekszik, de mégis tetszenek egymásnak… akkor annak lehet e
jövője. Vagy ezt csak egyszerűen el kell engedni, és várni valakire, aki
teljesen megbecsül…
- Lehet, hogy az csak azért nem becsül, mert te sem
becsülöd őt… Ne várj így sokat.
- Ki mondta, hogy rólam van szó?- sandítottam fel
apára.
- Ne nevettess, lerí az arcodról, hogy nem tudsz
dönteni. De ne aggódj. Anyád is túl sokat gondolkozott. De véleményem szerint,
ha nem próbálod, nem tudod meg soha, milyen lett volna.
- Igaz- bólogattam- Csak ő…
- Ő Park Shin, igaz?- kérdezte mosolyogva.
- Honnan….?- motyogtam.
- Apai megérzés. Aztán ha bántani mer, csak egy szót
szólj, és majd beszélek a fejével.
- Nem hinném, hogy olyan ember, akit meghat egy
fejmosás- mosolyodtam el cinkosan.
- Nem láttad még az apádat akcióban- nevetett rám,
mire felálltam.
- Elmész?- állt fel ő is, mire én szorosan átöleltem- Mi Ah, figyelj… - motyogott, és esetlenül hátba veregetett.
- Elmész?- állt fel ő is, mire én szorosan átöleltem- Mi Ah, figyelj… - motyogott, és esetlenül hátba veregetett.
- Most ne beszélj. Nincs ebben gyakorlatom, és hamar
zavarba jövök- dünnyögtem a vállába- És csak egyszer mondom el… Apa… én… nem
haragszom tovább rátok. Nem akarok haragudni senkire. Én… megbocsájtok-
préseltem magamból, mire csodálkozva eltolt magamtól, a vállamnál fogva, és rám
nézett.
- A lányom felnőtt. És érettebben gondolkozik mint
pár felelőtlen szülő. Sosem hittem volna- mosolyodott el.
- Okés, ennyi elég volt, már így is eléggé
kényelmetlen a helyzet- nevettem zavartan, mire elengedett.
- Menj. Csak holnap estig vagyunk itt. Addig élvezd
ki a dolgokat. Azzal a fiúval meg beszélj. Ha jót akar, ne szórakozzon veled!-
borzolt a hajamba, amitől jólesően megborzongtam.
- Köszönöm apa… úgy éreztem, hogy már kell valaki
normálissal is beszélnem- mondtam, majd intettem egyet, és kiléptem az ajtón.
Tadamm! Ezt a kettő jelenetet találtam, ami nem került bele a fő sztoriba. Ha majd hiányoznak a szereplők, lehet hogy még írok velük, hogy hogyan alakult az életük. Mert a fejemben mind megvan szinte. Esetleg, ha valaki érdekel, hogy mi lett a sorsa, akkor írjátok meg, és megírom :)
Tadamm! Ezt a kettő jelenetet találtam, ami nem került bele a fő sztoriba. Ha majd hiányoznak a szereplők, lehet hogy még írok velük, hogy hogyan alakult az életük. Mert a fejemben mind megvan szinte. Esetleg, ha valaki érdekel, hogy mi lett a sorsa, akkor írjátok meg, és megírom :)
Szió! Tudod én nagyon kiváncsi lennék arra az időszakra (arra a 2évre gondolok)hogy mi történt, hogy hogyan élte meg Shin és Mi Ah..és persze a többiekkel (pl. Henry <3 *-*)
VálaszTörlésHa szeretnél még róluk írni és boldogságot okozni a buzgó blogolvasóidnak kérlek írj erről az időszakról!
IMÁDLAK!! és a blogodat is!! <3 <3
Okés, rajta vagyok a témán :)
TörlésÉs köszönöm ^^
2. ÉVED! 2. ÉVED! 2. ÉVAD!
VálaszTörlésEz kell ide, nem holmi elvarratlan szálak elvarrása :D
Hááááát... Engedélyezem, hogy megírd helyettem :'D
TörlésNem hinném, hogy pár plusz résznél többet írnék, mert hiába lehetne folytatni, és lennének ötleteim is, nem tudom, hogy jót tenne e ennek a sztorinak. (Filmekben is gyakran a második rész rontja le az elsőt) Így ez marad csekély 34 fejezet (+kiegészítés) és utána majd könnyes szemekkel búcsúzom tőle. Nyugdíjas koromban, ha majd sok időm lesz, visszatérhetünk a 2. évad kérdésére :D
Hahi :)
VálaszTörlésvégigolvastam egy huzamba ezt a történetet és az igazat megvallva...imádom :'D de amikor olvastam azt az egy kicsi szócskát, hogy vége elgondolkoztam azon, hogy ez most komoly vagy csak szívatsz?:D komolyan mondom én még olvasnám tovább akárhány fejezeten keresztül, nem érdekelne hogyha rámenne az egész éjszakám.
Kíváncsi vagyok arra hogy hogy reagálnának a többiek amikor egyszer csak betoppannának közösen a hozzájuk. Kíváncsi vagyok arra, hogy In Ho-nak vajon azóta milyen viszonya van a családjával és hogy összejönnek-e valaha Soo Ra-val. Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz később Mi Ah és Lucy versengésének a vége. Kíváncsi vagyok egy kicsit Lucy miértjeire (bármennyire is furcsa az elejétől kezdve bírtam a csajt). Kíváncsi vagyok hogy Henry milyen lehet ha szerelmes. Kíváncsi vagyok Jae Hwa-nak az egész lényére, hisz nem tudtunk meg szinte semmit vele kapcsolatban (gondolok itt a családra és egyebekre...). Kíváncsi lennék egy Shin szemszögre. Kíváncsi vagyok, hogy vajon Mi Ah-nak akár egyszer is eszébe jutott ezalatt a 2 év alatt, hogy feladja, hogy elgondolkozott-e azon, hogy feladja az egészet. Kíváncsi vagyok hogy Jae Hwa vajon megtalálja-e az igazit, ahogy a szereplők bemutatásánál írtad. Kiváncsi vagyok, hogy mi lesz Shinnel és Mi Ah-val a későbbiekben. Hogy vajon miket szerencsétlenkednek még össze, mit reagálnának az emberek amikor talán elmondják, hogy együtt vannak. Hogy mennyi hülyeségen, botrányon, félreértésen, veszekedésen, és raktárba ragadáson lennének még túl. Kíváncsi vagyok az egész Gagnam's princess történet szereplőjének az életére...
Azt hiszem kissé hosszú lett a lista..bocsánat de egy kíváncsi ember vagyok ><"
Tényleg remélem, hogyha egyszer lesz kedved hozzá akkor írsz ennek egy 2. évadot...
Hát, először is köszönöm, és minden elismerésem, amiért egy nap letoltad az egész sztorit :D
TörlésMásodszor... most, hogy így leírtad, én is kíváncsi lettem, az a helyzet.... Vagyis én nagyjából tudom, milyen sorsot szánnék nekik, gondoltam is, hogy pár epizódszerű részben megírjam. A kérdéseidre is tudnék választ adni...
De ha már ennyien mondják a 2. évadot, (amit azelőtt egyenesen visszautasítottam volna), gondolkozóba estem... :D Lehet, hogy egy ennél azért rövidebb, de összefüggő folytatást megálmodok neki, de az már sokféle nézőpontból lehetne csak esedékes. De ez még mindenképpen a jövő zenéje, most inkább a másik történeteimre koncentrálok, mert nem akarok sokba belekezdeni. De most az én fantáziám is beindult.
Köszönöm, hogy írtál :)
Szia! Nagyon tetszett a történet. Tudom, 2 éve írtad, de érdekelne, hogy írtál-e azóta folytatást? Mert szerintem lenne rá igény. És láttam, hogy írtad már másnak is, hogy gondolkodsz rajta. Én nagyon örülnék neki, mert iszonyatosan megkedveltem a szereplőket. És érdekelne, hogy hogyan folytatódott az életük. És néha mit meg nem adtam volna, hogy valóban létezzenek a FOUR-os fiúk. Szóval, egyszerűen imádtam.
VálaszTörlésÉs ha esetleg egyszer visszatérsz erre a blogodra, mindenképp gondolkodj azon, hogy megírod-e a folytatást!❤